yagaard

Ódor Ákos: A hadúr csókja

2009-12-08T15:32:00.004+01:00

Hothoor, Nartil Hadura szétvetett lábbal állt a Szférák Templomában. Gondosan ügyelt az egyensúlyra, hogy vállai épp annyira lógjanak a feketére lakkozott padlóív fölé, mint annak ellenpárjába, a fehér márvánnyal rakott templomrészbe. Fehér és fekete, élet és halál. Népe, a niamook számára az egyensúly szférái. A Hadúr gondterhelt sóhaj kíséretében szippantotta tüdejébe az ánizsillatot, a levegőt a csarnokok füstölői tették sűrűvé. A templomba beszökő fuvallatok olykor összekeverték a színekre bomló ködöt, meglibbentették a boltívek közé kifeszített kelméket, amelyekbe a leghatalmasabb ikonokat hímezték.

Hothoor megvető fintorral mérte végig a füstölők gyűrűjében térdeplő férfit. Piszoknak tűnt a két legnagyobb szféra, a Fekete és Fehér metszéspontjában, még a parázstartókból előbodorodó Szürke is tisztábbnak hatott nála. Sápadt bőrét friss sebek maszatolták, lenge szoknyája csíkokban felhasadt bokájánál. Oldalára dísztelen kardhüvelyt kötött, csak a véres gyolccsal betekert markolat látszott ki. Még a nyakában függő, kék és narancsszín porcelánikonok is sártól mocskosan csüngtek a bőrszíjukon. Egyedül a tenyerén fekvő, bíbor szövet tűnt tisztának.

Hothoor kényszeredetten igazgatta citromsárga és fűzöld palástját. Nem kellett a szövet kelme mögé látnia, hogy tudja, a Háború istenének ereklyéjét rejti. Garrva kardját, Aratót, a niamoo szövetség mindenkori urának szent fegyverét.

Visszatért hát Nyrába a szférák rendeltetése szerint. Miért a legrosszabbkor? És miért egy ilyen mosdatlan csavargó kezében?

– Szóval, a Hadúr halott – sóhajtotta.

A térdeplő férfi felpillantott. Bozontos szemöldöke alatt fáradtan csillant szeme. Arcáról csalódottság tükröződött.

– Halott, akár a háromezer niamoo harcos, akik érte hullatták vérüket.

Hothoor bosszúsan morrant. A felderítők jelentései alapján egyetlen ascori ezredről esett szó, nem a Második Légióról! Ha tudta volna, nem azt a zöldfülű templomszolgát állítja bábként maga helyett a niamoo hadtest élére. Még a lefejeztetett felderítők emlékképe sem vigasztalta. Ráadásul ez a szerencsétlen tolmácsolja neki mindezt, aki azt sem tudja, kihez beszél! Méghogy a Hadúr halott! Hiszen épp előtte térdepelsz!

– Halálával kétezer niamoot mentett meg – állapította meg Hothoor. A szomszédos termek felé sandított. Testőreinek, a Háború Ökleinek csak szeme csillant az árnyékban. – Garrva akaratának méltón hullott – mondta, miközben tekintete a bíbor szövetre tévedt. – Férfiként.

A niamoo harcos lesütötte szemét.

– Mi az? Tán nem helyeselsz? – hökkent meg Hothoor.

– Férfiként halt – ismételte a sebesült niamoo.

A Hadúr dühösen szusszant, arca kipirult.

– Gyere közelebb!

A harcos engedelmeskedett. Ahogy felegyenesedett, meztelen felsőtestén felnyílt néhány friss seb, vér csorgott végig a dicsőségét hirdető hegtetoválásokon. Közelebb lépett Garrva főpapjához, az ereklyét egy pillanatig sem eresztette lejjebb, ott pihent kinyújtott kezében. Amint a pap árnyékába, a Fehér Szféra peremére lépett, Hothoor felemelte kezét.

– Állj! – Körbenézett, mintha besúgóktól tartana. – Nálad Ionoliea, az Arató – kezdte halkan –, következésképpen ott voltál, amikor Hothoor Hadúr elesett az ascori kutyák elleni csatában!

– Ahogyan mondod, szféramester – hajolt meg a harcos.

Hothoor arca elvörösödött, megragadta a férfi ikonfüzérét, magához rántotta a sebesültet.

– Shinou zabálja ki a szíved! Ugye nem hozott szégyent népünkre az az ostoba!

A katona állta a szikrázó tekintetet, sötét árny suhant végig az arcán.

– Válaszolj! – sziszegte Hothoor.

A sebesült férfi körbenézett, a testőrök mintha maguk is közelebb húzódtak volna a paphoz.

– Egyetlen ezredről volt szó, szféramester – kezdte. – Ám amikor felbukkantak a lobogók, mindannyian tudtuk, hogy sokkal többen vannak. Egy egész légió vonult ellenünk! Garrvához fohászkodtunk, de a Hadúr hátat fordított hitünknek! Hátat fordított nekünk is! Amikor megszólaltak a harci körtük, nekiindultunk. Garrva szent harcosai három embert vágtak derékba egyetlen csapásukkal, de mindez kevésnek bizonyult. Az ascoriakat marag gépek segítették. Dárdavetők, és tűzköpők. Amikor felbukkant a harci szekér, amit Kalaio lehelete hajtott, és tucatnyi harcost tiport a kerekei alá, a Hadúr megfutamodott.

– Hazudsz! – dörrent Hothoor.

A sebesült férfiből feltört a keserűség, a szféramester szavába vágva folytatta:

– Hallottál már nyilakat süvíteni a fejed fölött? Hallottad már a niamook sikolyát, miközben az életedért futottál? Mert én igen, és soha többé nem akarom!

– Ott kellett volna, halljatok, az uratokért, Garrva tanítása szerint! Nartilért és Nyráért!

A sebesült lesütötte szemét.

– Bocsáss meg, szféramester!

Hothoor fújtatott a dühtől. Most már Garrva sem menti fel a gyávaság bűne alól! Az az ostoba szolga mindent elrontott! Niamooként kellett volna megdögölnie! Napokon belül felröppen a hír, hogy a Hadúr félt önmaga szembenézni az ascori kutyákkal, azért küldött mást maga helyett!

Hogy Garrva tűzné a lándzsájára azt a megveszekedett hitszegőt!

– Add ide Aratót! – Hothorr nyúlt a kardért, ám a sebesült elhúzta előle. A Hadúr tekintete összeszűkült. Legszívesebben képen törölte volna a másikat arcátlanságáért.

– Nem csak a kardot hoztam, szféramester – mondta a férfi bűnbánóan. – Az áldásodért jöttem.

– Az áldásomért? – Hothoor gyanakdova lépett hátrébb, kezét palástja alá rejtette. Még csak az hiányzott, hogy mohónak is tűnjék!

– Garrva bocsánatáért, amiért én is elfutottam!

– Garrva bocsánatáért... – ízlelgette a szavakat Hothoor. Szeme újra a bíbor szövetre tévedt. Hát persze! Garrva bocsánatáért! Alig bírta palástolni hirtelen támadt örömét. Hiszen az Arató visszatért hozzá! Mi ez, ha nem Garrva kegyelme? A sok ostoba mind elhiszi majd! A kétkedőket meg nem lesz nehéz elhallgattatni.

– Tetteddel, hogy elhoztad a Szférák Templomába Aratót, méltónak bizonyulsz az áldásomra. – Hothoor nyájas mosollyal biccentett.

– A nevem Éonol.

– Garrva előtt a tettek beszélnek, nem a nevek!

– Azt akartam, hogy tudd, mielőtt… – A férfi lesütötte a szemét. – Bocsáss meg, szféramester!

Zsanérok nyikordulása hallatszott. A kinti szellő beférkőzött a helyiségbe, megkerülve az alsó szférákat elválasztó falakat, belekapott a Szürke szférát szimbolizáló füstbe.

– Anamar Oiloo! – emelte fel a hangját Hothoor. Palástja alól előkotorta a bőrszíjra aggatott ikonokat. – Kövess! – azzal a felső szférák felé indult. A testőrök az árnyakba olvadva kísérték őket, csak fekete-arany színű kelméik surrogása hallatszott. Hothoor a Nappal aranyán és a Tűz vöröslő fátyolrengetegén át vezette Éonolt, egészen a Háború szférájáig, a pengék csarnokába.

– Térdelj le! – parancsolta a Hadúr, miközben széttárta karját. A terem falaira aggatott fegyvereken tompa derengés futott végig. A pap szavára búgni kezdett az acél.

– Mondd, Éonol, miként tettél szert pontosan az Aratóra?

A férfi a talajt borító vérfoltokra meredt, amelyek évszázadok alatt száradtak a repedezett kőpadlóba.

– Fontos ez? – kérdezte zavartan.

– Garrva elé akarom citálni hőstetted, mégis mit képzelsz? – Hothoor keze ökölbe szorult az ikonokon.

A sápadt harcos nagyot nyelt, időbe tellett, amíg felidézte a történteket.

– Amikor a Hadurat leterítették az ascori nyílvesszők, elejtette a szent fegyvert. A menekülő niamook a sárba tiporták volna, de én nem hagytam. Lehajoltam érte, és úgy futottam tovább.

Hothoor homlokára ráncok gyűltek.

– Bölcs cselekedet, Garrva fiához méltó. És mondd csak, Éonol! Mi történt a többi fegyverzettel? A páncéllal, és a Dicsőség Maszkjával?

– Mind odavesztek.

– Ascori kézre jutottak?

A sebesült hallgatott.

– Éonol, jól figyelj rám! Volt valaki, aki látta, hogy valóban Hothoor, a niamoo Hadúr viselte azokat a fegyvereket az összecsapáskor? Akad bárki, aki látta, hogy ezt a kardot a földről vetted fel, és nem a Hadúr adta a kezedbe, hogy menekítsd ki a forgatagból, és hozd el nekem?

A harcos gyanakodva pillantott fel.

– Bizonyára igen, szféramester.

– Bizonyára – ismételte Hothoor, cinkos mosolyra húzva a száját. – De miért is faggatlak a bölcsesség magasabb régióiról? Áldásért jöttél, nem igaz?

– Áldj meg, szféramester!

– Add ide a kardot! – Hothoor hangja nem tűrt ellenvetést.

A sápadt harcos vonakodva tett eleget a kérésnek.

A Hadúr kellemes bizsergéssel simított végig a szöveten. Akár a leggyönyörűbb ágyasok idomai!

– Éonol, a kard hozója, áldással ejtsék neved! Garrva vezetett utadon, lábnyomod az ő bölcsességének gödre, véred az ő verejtéke, amelyet népetekért folyattatok! Illessék arcoddal mindazok ikonjait, akik zarándokútra kelve a Szférák igazságáért cselekszenek! Garrva felemel, mint a jövőnk Hadurát, akit trónjára segítettél!

Hothoor a bíbor szövet alá csúsztatta a kezét. A csontmarkolat furcsa borzongást keltett benne, csak most döbbent rá, hogy jószerével soha nem forgatta a kardot. Az ereklye mindig más oldalát ékítette, amíg ő az igazán fontos ügyekkel foglalkozott. Az igazi csatát nem a kard, hanem a szellem vívta!

– Ugyanakkor... – tette hozzá. A sápadt harcos felkapta a fejét, szemében gyanú csillant. Hothoor ártatlan képpel biccentett felé.

– Garrvához méltatlan a menekülés, még ha jó ügyért tetted is – közölte. – Megáldalak, Éonol – azzal ahelyett, hogy megérintette volna ikonjaival a kegyeltjét, előrántotta a fegyvert.

Hothoor soha nem szívelte a háborúkat, de Garrva harcos-papjaként megtanult férfiként küzdeni. A bíbor szövet még földet sem ért, amikor Arató Éonol koponyájának csapódott.

A sápadt harcos arca összerándult a fájdalomtól, szeme könnybe lábadt, amint Garrva kardjának csontból faragott, életlen hamisítványa homlokon találta.

– Köszönöm – lehelte az ütéstől fátyolos tekintettel, és mielőtt a szféramester eszmélhetett volna, hogy becsapták, megragadva az övére csatolt fegyvert, a Hadúr gyomrába mártotta azt.

Hothoor zsigereiben forróság robbant, ahogy elkerekedő szemekkel lecsúszott a pengéről. Éonol kardja még vértől csöpögve is gyönyörűen szikrázott. Az acélíven aranyló cikornyák, a gyöngyberakások a niamook legdicsőbb harcosáról regéltek.

– Garrva kardja – nyögte Hothoor, azután térdre rogyott. – Testőrök… ! Ölik a Hadurat…

Éonol felegyenesedett, arcon köpte a férfit. A Háború Öklei megvető ábrázattal léptek elő az árnyékból, kézfejükön a bütykök kifehéredtek, úgy szorították kardjuk markolatát. A sebesült niamoo letekerte Aratóról a gyolcsot, abba törölte a véres pengét.

– Hothoor Hadurat ascor nyílvesszők terítették le Myr mezején – közölte hűvösen. – Ez a kard, és az a kétezer fanatikus bizonyítja igazam, akik végül visszaverték a Második Légiót. Akit én megöltem, csak egy szféramester, aki az életemre tört, amikor Garrva akaratát beteljesítve a Szférák Érintését kértem tőle.

Hothoor iszonyú kínoktól gyötörve szorította sebét. A földre hullott csontkardra meredt. A fehérre csiszolt pengét Garrva ikonjai erezték. A fájdalom bíbor hullámaiba a döbbenettel vegyes gyűlölet lilája kúszott.

– Te! – nyögte.

Éonol visszatűzte hüvelyébe az ereklyét.

– A vér jogán én harcoltam ki a kegyet, hogy elhozzam Garrva színe elé Aratót.

– Becsaptatok! – suttogta Hothoor, palástján egyre nagyobb foltott hagyott vére.

Éonol megmarkolta a nyakában lógó porcelán ikonokat.

– Magadat csaptad be, amikor a harc tudományával együtt hagytad feledésbe merülni a hadurak rítusát, és otthonodat az országod helyett a Szférák Templomába helyezted! – közölte megvetően. – Felmentelek bűneid alól, niamoo, mert tetteiddel népedet szolgáltad. És bár gyávának bélyegezlek, Garrva kegyelmét kérem lelkedre, amiért halálodban sem feledkeztél meg kötelességedről – Éonol homlokon csókolta Hothoort –: letérdeltél Nartil új Hadura előtt.

Ascorian népei: a marn kultúra

2009-11-30T13:15:00.011+01:00

Ascoriant joggal tartják nemcsak az Ascor Birodalom, de a világ fővárosának is. Méretei lenyűgözők: csaknem ezerszer ezer lélek szívja a város levegőjét nap, mint nap. Épületei, tornyai az égbe törnek - hála a marag építészet csodájának -, s felettük szárnyas yirmek szelik át az eget. Azonban ahhoz, hogy történetét és jelenét megismerhessük, először az itt lakó népek hétköznapjait kell bemutatni.

Ascorianban jelenleg négy szabad nép gyermekeiből él a legtöbb. Ezek a marnok, maragok, efilek és a roák. Mivel a Császár marn származású, és a marnok hódították meg ezt a földet, úgy illik, hogy őket mutassam be először.

A MARN KULTÚRA

Külső
A marnok közepes testalkatúak – nem tűnnek se vékonynak, se erőteljesnek. Tekintetük szigorú, és ez marcona külsőt kölcsönöz nekik, ami a szemöldökük íve miatt lehet.
A külsőt erősítendő, arcuk szögletes, markáns, erőteljes. Bőrük színe világos- vagy középbarna, és hajuk színe is inkább fekete vagy mélybarna, hullámos illetve göndör. A férfiak rövidre vágva, a nők hosszúra növesztve és bonyolult mintákba fonva, csatokkal díszítve hordják. Egy átlagos marn férfi szeme szürke vagy sötétkék, és olyan szúrós, hogy mások azt hihetnék, hogy nem is tudnak nevetni.
Orruk hosszúkás, egyenes, olykor enyhe domborulattal.
Összességében testük arányos és ruganyos, általában izmosak, bár a politikusok közt előfordul az elhízás. A nők alacsonyabbak a férfiaknál, és sajnos szintén hajlamosak zsírpárnák eresztésére, főleg, ha gazdag marn uruk jól tartja őket.

Jellem
Kissé ellentmondásosnak tűnnek mások szemében. Ahogy a nork Kramor is megjegyzi:

„Első találkozáskor minden marn nagyképűnek, pökhendinek tűnik, mivel valóban magasan hordják az orrukat. Azonban ez csak a látszat, egyfajta pajzs, amivel elhitetik magukkal, hogy valóban ők lehetnek a világ urai. Valójában sokkal figyelmesebbek és barátságosabbak”

Emiatt a kettősség miatt álszentnek tűnnek, de sokkal nagyobb bűnük a túlzott büszkeség, ami kevélységbe csaphat át. Erényeik között kell említeni, hogy nyughatatlanok: gyűlölik a pihenést, hajtja őket a tettvágy, hiszen csak úgy remélhetnek elismerést, ha tesznek is értük
Az elismerés nagyon fontos számukra, mondhatni életük mozgatója. A szégyent nehezen viselik, bizonyos esetekben szokásaik megkövetelik az öngyilkosságot, elvégre nem várhatják el senkitől, hogy olyan lelki terhet hordozzon, amelyet nem bír el.
A nőkre ezzel szemben mindig felvállalják magukat és ez legtöbbször piperkőccé teszi őket: imádnak kérkedni a férjeik tetteivel, és egymást is eszerint mérik.

Öltözködés
A marnok kedvelt színei a kék, a vörös, a szürke, a bordó, a fekete. A férfiak a hétköznapokon világos inget hordunk kis gallérral, amelyet legtöbbször állat-motívumokkal díszítenek. A legkedveltebb állat a Szent Bika Az ing fölé gyakori viselet a mellény. Az egyszerű vászonnadrágot díszes bőrövvel fogják meg, ami nagyon fontos kelléke a marn öltözéknek, hiszen az övcsaton hordják a családi jelvényeket. A nadrág szárát bakancs- vagy csizmaszárba bújtatják. Nem divat a csizmaszár elrejtése, mint más népeknél. Elegáns kiegészítő az egyszínű köpeny.
A nők ezzel szemben a bő ruhákat kedvelik, a leomló textíliákat, amikhez nagyon sok ékszert viselnek. A hajukat is gazdagon díszítik csatokkal. A nők csizmát vagy szandált hordanak.
A városiak piperkőcebbek, mint a vidékiek; több ékszert viselnek: imádják a csontot és a bőrt, valamint a színesfémeket, elsősorban az ezüstöt.

Vallás
Minden marn család a legnagyobb tettekkel rendelkező ősét tiszteli istenként, az ő példáját követve próbál élni, és ha teheti, igyekszik gandiszát még fényesebbé tenni. A gandisz bizonyos tekintetben társadalmi rangot, hírnevet, személyes és családi értékeket képvisel.
A marn katona őseihez imádkozik, ha csatába indul, ősei történeteit olvassa, és abból merít erőt. Gyakran mintáztatják meg marag mesterekkel elődeik szobrait, amit a ház szent csarnokában állítanak fel.
A legfontosabb ősük Yman, aki népüket erre a helyre vezette és megalapította Ascoriant, valamint lefektette a Birodalom alapjait. Yman, bár ezer évvel ezelőtt élt, nem halt meg igazán: lelke mindig újjászületik a mindenkori Császár testében.

Szokások
lakóhely
Népünk valamikor állattenyésztéssel foglalkozott, hasonlóan a nyugati népekhez, és barbárságban élt. A fényt Yman hozta el, aki meghódította a maragokat, és rájött arra, hogy mennyi lehetőség rejlik a városias életmódban. Az Ascor Birodalom építészete a régi marag szokásokat követi. Magas, toronyszerű épületek törnek az égbe, s minél magasabban áll valaki a társadalom ranglétráján, annál magasabban lakik az épületben is. Az igazán gazdagoknak saját tetőteraszuk van, saját yirmmel és yirm-lovassal. A szegényebbek szerényen, düledező bérházakban élnek.
A vidéken élő marnok már nem törnek az ég felé: az egyszintes, teraszos vagy tornácos házakat kedvelik, melyeket rabszolgák által megművelt földek vesznek körül.

Yirmek
A Yirmek óriási, szárnyas gyíkokra hasonlítanak. A Gnogg-hegységből származnak, kisebb madarakkal, nagyobb rovarokkal táplálkoznak. Legfontosabb eledelük a bazorlégy, ami akkorára is megnőhet, mint egy marag ökle. Rendkívül kártékony, a yirmeket ezért is szívesen látják Ascorian egén. A fővárosban légi közlekedésre használják, ugyanis testméretéből adódóan képes három maragot - vagy egy maragot és egy marnt – elvinni a hátán. Ily módon lehet – elsősorban a belvárosban – tetőről tetőre vitorlázni a yirmek hátán. Vadon szinte nem él egy példányuk sem: csakis háziasított formában léteznek, méghozzá kizárólag a maragok felügyelete alatt. Ez azért lehetséges, mert a yirmek képesek az emberek által nem hallható hangok befogadására, és a maragok pedig ugyanilyen hangokat képesek kiadni különleges adottságaik révén. A yirmek ösztönösen vonzódnak a maragokhoz, akár a delfinek az emberekhez.

házasság
Házasság terén talán a vidékiek és a szegények szerencsésebbek, hiszen szerelmi házasság csak az ő esetükben létezik, a módosabb marnok szinte csak az érdekházasságot ismerik. Mindazonáltal a ceremónia mindkét rétegnél hasonlóan megy végbe – legfeljebb a pénz mennyisége más.
Az érdekházasságok esetében a lány szülei igyekeznek olyan férjet választani lányuknak, akinek igen magas a gandisza, azaz jó hírű családból származik. Mindenképpen kitétel, hogy nem lehet a lány gandisza alacsonyabb, mint a férfié. A férj természetesen figyelembe veszi az após gandiszát is, hiszen nem mindegy, hogy milyen hírű családból választ magának feleséget.
A ceremónia mindig az Ősök megemlékezésével kezdődik, ahol felsorolják a vőlegény addigi híres-hírhedt őseit, amit a lánynak illik büszkén végighallgatni. A vőlegény aztán ígéretet tesz, hogy méltó lesz véreihez, és gyarapítani fogja új családja gandiszát. Az apa áldását adja minderre, a fiúnak pedig egy rituális táncot kell lejtenie kardjával, mely tulajdonképpen az elkövetkezendő nagy és győztes harcokat jelképezi. (Bizonyos tartományokban első vérig tartó párbajokat rendeznek.) Ezután következhet a lakoma, amely gyakran több napig is eltart.
Más népeknél elítélendő a házasságon kívüli szexuális érintkezés, a marnok ezt egyáltalán nem tartják bűnnek. Sem azt, ha valaki a házasodás előtt ismeri meg leendő társa testét, sem azt, ha a házasság mellett másokkal is foglalkozik. Az már más lapra tartozik, hogy az utóbbi dolgot érdemes titokban tartani, hiszen, mint a mondás tartja, a féltékeny feleség rosszabb egy csapat feldühödött yaldnál!

étkezés
Imádnak enni, ha tehetik, napjában ötször. Az úri körök egy része átvette az étkezés terén a maragok mértékletességét, de a legtöbb marn tulajdonképpen zabál. Nem alakultak ki különösebb étkezési szokások, azaz, hogy mit mivel illene enni, mint az efilek esetében. Kézzel és késsel esznek mindent. A zsíros, vagy ételmaradékos kezüket egy arra a célra használatos rongyba törlik, amit minden étkezés után kimosnak a rabszolgák.

temetkezés
Halottaikat a földbe temetik, díszes koporsókat ácsoltatnak nekik. A halott mellé temetik minden fontos használati tárgyát és a róla íródott krónika másolatát is, hogy az ősei között igazolni tudja tetteit. Mielőtt a föld mélyébe eresztenék, minden nagy cselekedetét felsorolják teste felett. A marn temetők igen díszesek, hiszen az ősök imádatához hozzátartozik földi maradványaik méltó emlékezete és tisztelete is.

etikett
Ha két marn találkozik, egymás vállának megérintésével köszönnek egymásnak, vagy búcsúznak egymástól. Az igazán közeli ismerősök megölelik egymást. Ismeretlenek között, vagy diplomáciai találkozáskor mindig a magasabb gandiszszal rendelkező marn kezdeményezheti a vállérintést. Ha ezt ő elmulasztja, a másik nem szólhat semmit, legfeljebb szóban üdvözölheti a feljebbvalót.

egyéb
Mint már említettük, nehezen tűrik a megszégyenülést, főleg mások szeme előtt. Vannak olyan labilis idegrendszerű marnok, akik ezért vérbosszút vesznek – amiért aztán nekik is felelniük kell -, vagy egyszerűen véget vetnek önnön életüknek. Az öngyilkosság mindig rituális, és kard által történik, mert nincs rosszabb egy marnnak, mint párnák közt meghalni. Ugyanez vonatkozik a nőkre is, bár náluk ez a fajta öngyilkosság sokkal ritkább.

Közösségek
A marn kultúra társadalmi egysége a család. Ez nagyon fontos az életükben, hiszen az ősök tisztelete, a hagyományok, a vérvonal megőrzése számukra vallás értékű. A régi állattenyésztő életmódból fakadóan, a férfi feladata egy családban a hírnév megszerzése, gyarapítása, csiszolgatása. Ezt a hírnevet, címet, rangot hívják gandisznak. Minden családnak megvan a saját gandisza, ami apai ágon öröklődik. Ez a gandisz egy marn szemében többet ér, mint a pénz, vagy bármi más anyagi jellegű jószág. A társadalmi helyzetet is a gandisz határozza meg. Mivel a gandisz nem kézzelfogható dolog, így igen nehéz mérni. A szokás az, hogy családok feljegyzik tetteiket, és ezeket a levéltárban gyűjtik egybe, hogy össze lehessen hasonlítani más nagy emberek cselekedeteivel.
Nevezetesen, ha valaki végrehajt egy nagy tettet, ami általában a Birodalom militarista jellegét tekintve egy sikeres katonai lépés, akkor az gyorsan terjed az énekmondók által, és attól függően, hogy jó vagy rossz cselekedet volt, növeli, illetve csökkenti az illető gandiszát, amit szigorúan feljegyeznek. Az illető fia örökli a tettet, neki arra kell vigyázni, hogy ez a gandisz ne csorbuljon, ne kopjon, sőt, ha lehet, gyarapodjon. A lány gyermeket mindig igyekeznek jó gandiszszal rendelkező családba bejuttatni házasság révén.
A hatalmas gandiszt szerző régi családtagokat fel lehet terjeszteni a Császár elé, aki miután elbírálta az ügyet, elrendelheti, hogy az adott illetőt ezentúl istenként tisztelje mindenki, különösképpen a leszármazottai. Ekkor a neve felkerül az Ősök Csarnokának falára. (A Csarnok egy óriási kupolás épület Ascorian szívében, ahová minden istenné emelkedett férfi családja sűrűn elzarándokol).
A legnagyobb büntetés egy fiú számára, ha az apja kitagadja, mert ekkor elveszti a család gandiszát. Sokan nem tudják ezt elfogadni, és az öngyilkosságba menekülnek, mások erősebbek, és új családalapítással, új gandiszt kezdenek építeni, ami igen nehéz dolog.
A nők is az alapján mérik egymást, hogy kinek a férje rendelkezik nagyobb gandiszszal. A férfiak általában a szépsége vagy a természete miatt választanak nőt, mert a gandisz nem öröklődhet lány ágon, bár nem árt, ha valaki kapcsolatban áll egy magas társadalmi rangban lévő családdal.
A gandisz, a hatalom és a gazdagság az Ascor Birodalomban már-már egy és ugyanaz a fogalom.

Kultúra
nyelv, írás
Nyelvük, a marn, eléggé dallamos, mivel gyűlöli a magánhangzó torlódást. Írásuk a marag írásból alakult ki, amit lágyítaniuk kellett, hogy alkalmassá tegyék a betűket a folyóírásra. Ezáltal a marag betűk elvékonyodtak, de formájukat és rendszerüket megőrizték. Új írásjelek is kerültek a marag ábécébe, mivel van néhány olyan marn hang, ami a maragban nem található, mint például az «y» magánhangzó, ami az «i» és az «ü» között helyezkedik el, és mélyen, hátul képzendő.
Papírra írnak sirály tollával, bár a kereskedelemben még mindig a viasztábla a legelterjedtebb.

művészetek
A marn kultúra elsősorban az irodalom terén tűnik ki más népek művészeteivel szemben, és ezen belül is a hősi énekek dominálnak. Dalnokok százai járják a Birodalmat, és regélik el a nagy hősök tetteit. Minden irodalmi alkotás középpontjában a múlt nagyjainak kultusza áll.
A hősi énekek mellett a drámaírás is virágzóban van Birodalom szerte, bár színházak csak a nagyobb, tartományi fővárosokban épültek.
A Birodalom minden valamit magára adó városának elengedhetetlen épülete a könyvtár, ahol a legnagyobb, istenné avatott hősök tetteit tekercsek, viasz- és kőtáblák őrzik. A történetírás a marnok szemében a legnagyobb művészet. Természetesen más jellegű írásokat is fellelhetnek a könyvtárakba látogatók, bár valóban a rég- illetve a közelmúlt hősök cselekedeteit keresik leginkább.
Más művészetek is dívnak a marnok körében, mint például a bőrművesség, a fa- és csontfaragás. A kő megmunkálásának misztériumát meghagytuk a maragoknak.

ünnepek
Mivel őseiket tisztelik mindenekelőtt, ezért minden olyan napot megünnepelnek, ami valamely fontosabb évfordulóhoz kötődik. Ilyen rangos nap lehet egy ős istenné avatásának napja, vagy éppen nagy tettének évfordulója. Szintén ünneplés forrása lehet az egyik hatalmas gandiszt szerző előd születésének a napja. Ezen megemlékezések időpontja természetesen családról családra változik.
Minden tizedik évben, Birodalom szerte megünneplik Ascorian megalapításának évfordulóját egy több napon át tartó fesztivál formájában. Ilyenkor a Császár maga is útra kel, és legalább egy napot eltölt minden tartományi fővárosban. Ezen a jeles napon vásárokat, fesztiválokat, dalnokversenyeket, harci játékokat rendeznek, színdarabokat játszanak.
A másik nagy ünnep, ami főként a katonák között dívik, a yaldok visszaszorításának ünnepe, ami Alapítás Után 209-ben történt. Ilyenkor szerte a Birodalomban katonai parádékat, felvonulásokat szerveznek. A legnagyobb felvonulásra Ascorianban kerül sor, melynek élén, teljes harci díszben, maga a Császár is megjelenik.

játékok, szórakozás
A marnok legkedvesebb szórakozása a katonai parádé. A hadsereg menetelése, alaki gyakorlatai, a foglyok láncon vezetése a leggyönyörűbb látvány népünk szemének. Ehhez kapcsolódnak a különböző vásárok, fesztiválok, vagy harci játékok, ami szintén a hadsereg keretein belül kerülnek megszervezésre, és elsősorban a fiatalok körében divatosak. Tulajdonképpen egyfajta toborzásról van szó, hiszen a játékok révén a gyermekek, a fiatalok belekóstolhatnak a katonaélet szépségeibe. Kétfajta harci játék ismeretes: az egyiket két csapat játssza fakardokkal és a cél az ellenfél zászlajának megszerzése. A másik egyfajta párbaj, amit szintén fakardokkal vívnak.
A dalnokversenyek szintén nagyon népszerűek a Birodalomban. A legnagyobbat évente rendezik Ascoriaban, ahol az egyes tartományok győztesei indulhatnak. Az énekhangot és a hangszeres tudást egyaránt figyelembe veszik, csakúgy, mint a történet vezetését. Kitétel, hogy ismert tettet kell előadni a dalnokoknak, és csupán egy hangszert használhatnak.
Mint fent már említettem, nagyon népszerű a színház; a darabokban ugyancsak az ősök dicsőítése áll a középpontban. A színészek legalább olyan megbecsülésnek örvendnek, mint a dalnokok, és a hölgyek ugyanúgy keresik az ő kegyeiket is.

mesterségek
A legtöbb marn a katonai pályát választja, hiszen ez az a mesterség, ami a legtöbb lehetőséggel kecsegtet a gandisz növelését illetően. Kifejezetten kedvelt marn mesterségek még a dalnok és a színész.

Hadviselés
A hadviselés nagyon fontos, ha nem a legfontosabb egy marn szemében.
Az Ascor Birodalom a hódításai révén lett azzá, ami, és a hódításait lakosai büszkesége, harcedzettsége és felsőbbrendűség tudata tette lehetővé. Egy marn nő büszke arra, ha a férje jó katona hírében áll, és a gyermekek is ilyen szellemben nevelkednek. A nem hadviselt férfi nem is számít teljes értékűnek a Birodalomban.
A marn légiósoknak egyenruhájuk van, ami a következő darabokból áll: fekete bakancs, szürkéskék nadrág, felette szintén kék vagy szürke tunika. A tiszteknek köpeny is dukál. Minden katonánál van egy kis ásófej, amit a lándzsa végére tűzhet, valamint kötél, fejsze, tű és cérna, kulacs, hideg élelem.
A fegyvereket a marn katonák elsősorban a marag hadviselésből vették át, azaz egy marn katona lándzsával, dárdával, rövidkarddal szerelkezik fel harc előtt. Az íjász csapatoknál értelemszerűen íj és tegez van.
A marn katona hasonlóan védi magát a csatában, mint egy marag harcos: fején sisak, melyet többnyire lófarok díszít; testét láncing védi, ami fölé gyakran vesz fel mellvértet, csataszoknyát. Karukat és lábszárukat szintén merevvért védelmezi. A gyalogos katona elengedhetetlen kelléke még a szögletes közepes pajzs, melyen legtöbbször a Szent Fehér Bikát ábrázolják.
A marnok jól képzett harcosok, elsősorban a nehézgyalogos harcmodort, azon belül is a csoportokban való mozgást, harcot részesítik előnyben. Ez azt jelenti, hogy egy marn szakasz sokkal jobban képes együttműködni, mint egy-egy katona külön-külön.

Mágia
Az marnok ősei úgy érkeztek a Marag Királyság határához, hogy nem ismerték a mágiát. Ez a tudatlanság csak addig tartott, míg nem találkoztak a maragokkal és az efilekkel. Általában lenézik az effajta tudományokat, hiszen az acél erejében hisznek. Azonban mindig vannak kivételek, akik szívesen vetik bele magukat a mágia rejtelmeibe, ráadásul az efilek mutatnak is rá hajlandóságot, hogy tudásukat pénzzé és közkinccsé tegyék. A maragok már nem ilyen segítőkészek, bár előfordul néha, hogy nagyon, de nagyon ritkán, egy marag beavat egy embert a betűmágia fortélyaiba.

Értékrend
1. Gandisz
2. Ősök tisztelete
3. Család védelme
4. Büszkeség
5. Harc

Tévhitek
- A Birodalmon kívüli népek azt tartják a marnokról, hogy kíméletlen gyilkosok, akik hidegvérrel lemészárolják a meghódított népeket.

Yagaard téképek

2009-11-28T10:14:00.001+01:00

Alább Yagaard domborzati és politikai térképét láthatjátok. Az egyes államok és kultúrák lakóhelyének határait nem jelöltük, mivel ezek nem piros vonallal meghatározható korlátok. Elsősorban földrajzi helyekkel meghatározhatók

Sümegi Attila: A fecske és a varjú

2009-11-28T10:05:00.004+01:00

Mondar Redon tizedes elégedetten paskolta meg az övén fityegő erszényt. Volt miért örülnie, nem is emlékezett rá, mikor dagadozott utoljára ezüsttől a zsebe. Óvatosan tört utat magának az utcákon nyüzsgő emberek között, nehogy ideje korán megszabadítsák vagyonától, A férfit hollófekete hajú lány követte, aki folyton csak saját, mezítlen lábát bámulta.
Mondar büszkén nézett rajta végig. Az első rabszolgája! És micsoda gyönyörű teremtés! A lány szürke, kopott tunikát viselt, de bronzszínű bőrével így is kirítt az utca emberei közül. Többen megfordultak utána, amit a férfi elégedett vigyorral nyugtázott.
Ezért már megérte annyit harcolni az átkos mocsarakban! Egy pillanatra elsötétült az arca, ahogy lelki szemei elé úsztak a láp tetején lebegő holdfényű testek. Nem lehetett megkülönböztetni, hol kezdődik a sár, és hol a vér. Az oldalába nyilallt a fájdalom, érezni vélte a görbe anami vas kínzó hidegét.

A lány is anaminak, a Birodalom ellenségének született. Olyanok leánya, akik az ő életére törtek, és szakaszának felét a mocsárba ölték Aynira falainak ostromakor. A város végül elbukott, ráadásul ezrek vesztek oda a véres harcokban.
Összeszorított állkapoccsal hagyta, hogy a gyűlölet hullámai lecsillapodjanak; lenyelte a vágyat, hogy arcon üsse a lányt. Csak felesleges fájdalmat okozna magának. Túlságosan megkedvelte Fecskét – így nevezte el rabszolgáját –, és a lány sem tehet semmiről. A haragot másképpen kell levezetnie.
Bornak hívták a megoldást, ebben biztos volt. Vágyott már a jó kis ascori lőrékre, hiszen keleten csak cukornádból erjesztett pálinkát vedelhetett – és vedelt is –, amit a helyiek búfelejtőnek hívtak. A bánatot és a fájdalmat el lehetett vele ugyan űzni, de nem vehette fel a versenyt azzal a savanyú borral, amelyet szeretett kocsmájában, a Réz Varjúban mértek. Összefutott a nyál a szájában. Kölyök kora óta ismerte a „Mézes Rezest”, amely a kocsmáros saját kertjeiben érlelt vörös és fehérszőlőből készült.
Remélte, hogy két cimborája, Riftes és Kedon már a Réz Varjúba ülnek. Még a hajón megbeszélték, hogy aznap este kockázással ütik el az időt. A két légiós földijei, gyerekkori játszótársai voltak, akikkel minden bánatát és örömét megoszthatta.
Fecskét is meg akarta mutatni, hogy dicsekedhessen: neki ez jutott a háborúból. Egy gyönyörű lány, egy aranygyűrű, amit az öve mögé varratott, és egy egész erszénynyi ezüst, amelyből legalább fél évig kihúzza, és akár minden éjszaka leihatja magát.
Hacsak nem hívják be előbb egy újabb hadjáratra.
Mikor pár órával ezelőtt kikötöttek, Vernar százados meghagyta, hogy a következő parancsig pihenjék ki magukat. Megkérte őket, hogy viselkedjenek ascori polgárhoz méltón, hiszen hazatértek, már nem a csatatéren vannak.
Mondar nem figyelt a százados szavaira – hallotta őket eleget. Gondolatai Fecske és a bor körül jártak. Leadta páncélját, pajzsát, sisakját és kardját, aztán a lánnyal az oldalán lakás után nézett. Nem messze a piactértől, a Yirmváros szélén volt egy öreg, emeleti szoba, amit a hadjárat előtt is kibérelt. Megtetszett neki az egyszerű lakosztály, és abban reménykedett, hogy talán még mindig kiadó.
A szobát néhány hónapja egy kereskedő bérelte, akit Mondar először szép szóval kért meg, hogy távozzon, majd kést szegezett a nyurga fickó torkának, és közölte vele, hogy ő veterán légiós, aki három évig aludt sátrakban, hideg lápvidéken, halálos kórokat terjesztő szúnyogok között, és kész gyilkolni is egy tisztes fekhelyért.
Miután szobagondjai megoldódtak, és három hónapra előre kifizette a lakbért, Fecskével a rabszolgapiacra mentek, hogy az anami lány hivatalosan is a tulajdona lehessen. A jegyző meg akarta bélyegeztetni a lányt, de a légiós nem engedte, hogy jobban elcsúfítsák a bőrét. Túl sok sebhely szabdalta már, nem hiányzott még a monogramja is.
Most peckesen lépdelt a zsúfolt utcákon az égbetörő épületek árnyékában. Az emberek és maragok félrehúzódtak útjából, a csónakosok egy pillanatra elfelejtették megmeríteni evezőjüket a csatornák zöld vizében. Mondar úgy sejtette, hogy az égen vitorlázó yirmlovasok is megbámulják őt és csodaszép szerzeményét.
A tizedes vicsorgott, ahogy elképzelte cimborái elismerő arcát.
A szétnyíló tömeg mögött megpillantotta a szűk Pajzsok Terét, és déli oldalán a Réz Varjú tömzsi épületét. A sötét ajtó előtt szakadozott, kék függönyt cibált a tengerszagú szellő; Mondar számára az Ősök Csarnokának tűnt most az ivó.
Megveregette a lány vállát, kinek sötét szemében egyszerre csillant érdeklődés és elszántság.

Ugyanezt az elszántságot látta Fecske tekintetében, amikor rátalált.
Utolsó küldetését Vernar századostól kapta. A parancs szerint szakaszával fel kellett derítenie az utat a biztonságos területekre vonuló légió előtt. A százados sok ezüstnyi jutalmat ajánlott fel neki és húsz emberének. A húsz legjobbnak, akik túlélték az Ayinarban elszenvedett vereséget.
Először elkeseredett. Nem akarta az életét kockáztatni a harcok vége előtt. Örült, hogy ép elmével átvészelte a háborút, ami nem csak az ő érdeme volt: az Ősei kitartottak mellette, és nem hagyták magára akkor sem, amikor szúnyogcsípésektől feldagadt szemekkel bujkált a hideg mocsárban. Remélte, hogy nem jött még el az ideje, hogy Őseihez csatlakozzon.
Ugyanakkor megtiszteltetésnek vette, hogy az utolsó feladatot ő kapta meg. Lenyelte félelmeit, és emelt hangon adta ki a parancsot katonáinak, akik hasonlóan kettős érzésekkel vették vállukra málhájukat.
A hetedik napja meneteltek a légió megmaradt kétezer katonája előtt, amikor Nerasylbe, egy határmenti faluba érkeztek. Többmérföldnyi kitaposott ösvény kígyózott a szakasz mögött, a légiósok fáradtak és nyűgösek voltak. Mondar úgy döntött, megszállnak a háború sújtotta településen.
A falusiak, mint a döghúst kerülgető hiénák, úgy köröztek a téren álldogáló katonák körül. Sápadt, beteg arcok néztek közönyösen a fújtató, kipirosodott légiósokra. A páncélok – a rájuk tapadt sár és lemoshatatlan vérfoltok ellenére is – idegenül csillantak a szürke, szakadozott ruhák között. Nerasyl lakói szörnyű állapotban voltak. Több férfinak és nőnek is hiányzott az egyik karja vagy a lába. A szakasz tagjai közönyösen néztek rájuk: túl sok megcsonkított bajtársukat hallották már a kíntól üvölteni.
Mondar is ledobta málháját, kezét kardja markolatgombjára helyezte.
– Szállásra és élelemre van szükségünk! – mondta hangosan, imal nyelven, amelyet az elmúlt hónapokban sajátított el. A zavart tekintetű falusiak sorából egy sárfoltos férfi lépett elő. Bőrnadrágja lógott rajta – a háború őt is elvékonyította.
– A nevem Tasca – mondta komoran. – Kevés élelmünk van, nekünk is alig jut belőle. Szállásunk viszont annál több. Túl sok is – mutatott maga mögé, ahol szakadozott tetejű, füsttől megfeketedett fa és nádépületek sorakoztak.
Mondar kiköpte a szájában felgyülemlett keserű nyálat, és lehajtott fejjel bólogatott. A katonái csendben várakoztak.
– Iható vizetek van? – kérdezte Tascát, aki talán a falu elöljárója lehetett.
– Az van – bólogatott a férfi. Megtörölte gyér bajuszát, és megigazította egykor kék turbánját, amelyet szürkére koptatott az idő és a körülmények.
– Akkor megint kását eszünk! – szólt a tizedes cinikus félmosollyal embereihez, akik szótlanul néztek vissza rá.
Miután utasította a katonáit, hogy foglalják el szállásaikat a lakatlanná vált házakban, a falu vezetőjével a kúthoz mentek. Ahogy Mondar a mélybe nézett, tenyérrel a rozsdabarna foltokkal tarkított kövekre támaszkodott. Száradt vér. Mindenütt száradt vér. A kút alján sötét víz derengett.
– Mikor vonultak el innen az anamik? – kérdezte Tascát.
– Két napja. Meghallották, hogy közeledtek, és mindent maguk mögött hagyva elmenekültek.
Mondar felhúzta a szemöldökét.
– És mit hagytak itt?
Az elöljáró egy sűrű náddal fedett gödörhöz vezette. Lentről orrfacsaró bűz szállt fel. Mondar a nyakát védő kendővel takarta el orrát; ismerősek voltak a szagok: emberi ürülék, hányás és üszkösödés.
Tasca felnyitotta a nádtetőt. Körülbelül öt láb mély verem tárult fel a tizedes és a néhány odagyűlt falubeli előtt. Döngölt alján három test körvonalazódott, ahogy Mondar szeme hozzászokott a félhomályhoz. Három valószínűtlenül vékony testé. Csak az egyikük mozdult, de az is rögtön elfordította a fejét az erős fénytől.
– Az anamik hátrahagyták betegeiket és sebesültjeiket. A többségüket rögtön megöltük, de a másik részük menthetetlen volt. Ez a három itt – mutatott a csontsovány testekre – túlélte. A többiek őket is meg akarták gyilkolni, de mivel én magam is harcoltam ebben a háborúban, jól tudom, hogy mennyire fontos lehet egy nyelv.
Tasca elismerést várva nézte a tizedes borostás, sebhelyek barázdálta arcát. Mondar erőltetett vigyorral nézett vissza rá. Mit mondjon neki? Hogy részükről vége a háborúnak? Hogy az ascoriak túl sok embert veszítettek, és éppen hazatérőben vannak?
Körbenézett a reményteljes, fáradt és sápadt arcokon. Nagyot nyelt, és az elöljáróhoz fordult.
– Igen. Valóban. Nagy szükségünk van egy nyelvre.
A szálláshelyek elfoglalása, a kása elfogyasztása és az őrség megszervezése után a légiósok és a falusiak kihúzták a három legyengült anami foglyot a veremből. Az egyik férfinak kis híján elrothadt a lába; egy korábbi nyílt törése fertőződött el, a seben most férgek lakmároztak. A jelek szerint az anami harcos már régóta eszméletlen volt. A sebláztól fennakadt szeme már a túlvilág kapuját kutatta.
A másik férfit magához lehetett téríteni némi víz segítségével, de csak remegett, mint a kocsonya, és lassan, sípolva vette a levegőt. Tasca szerint a szúnyogok terjesztette bukálkór végső stádiumába került. Mondar összeszorított fogakkal nézte. Az anami egykor büszke vonásait a légszomj torzította el.
A harmadik fogoly sokak meglepetésére egy sovány nő volt. Sápadt arca a körülményekhez képest is szépnek tűnt. Az éhezésen kívül más nem viselte meg, csupán a testét borító kék és zöld foltok tanúskodtak a durva bánásmódról. A lány úgy nézett Mondarra, ahogy nő még sohasem: szemében nyoma sem volt könyörgésnek, vagy megvetésnek. Tekintetében a halálba indulók bátorsága tükröződött.
A tizedes sokáig bámulta az elgyötört vonásokat, végül Tascához fordult.
– Ez itt használhatatlan – intett az üszkös lábú felé. – Ha akarod, kivégezzük, de megtehetitek ti is.
Tasca bólintott. Magához intett két markos, tíz-tizenkét éves forma fiút, akik szótlanul ragadtak fel egy-egy husángot, és agyonverték az eszméletlen foglyot. A falusiak hangtalan álltak, csak a fiúk nyögése és a botok tompa puffogása hallatszott. Senki nem szólt, hogy mikor elég, és Mondar úgy ítélte, az ütlegek felét a már halott test kapta.
Kiköpött a földre. Semmit nem érzett. Szólt néhány katonának, hogy a két másik foglyot vigyék be az egyik házba, majd Tascához lépett.
– Kihallgatom őket. Innentől kezdve az én tulajdonomat képezik.
A férfi bólintott.
Mondar is biccentett a két fiúnak, akik talán elismerésre várva, könnyes szemmel ziháltak a felismerhetetlen arcú test felett. A tizedes elidőzött a látványon, majd katonái és a foglyok után indult.
Az erőtlen anamik a kunyhó korhadó padlózatán feküdtek. A tető résein keresztül szemerkélő eső a katonák arcát szurkodta. A légiósok előbb a foglyokra, majd kérdőn a parancsnokukra néztek.
– Nincs sok értelme kihallgatni őket – kezdte halkan Mondar, nehogy kíváncsi fülekre találjanak szavai. – A háborúnak vége. Én haza akarok jutni. Nem tudom, ti hogy vagytok vele?
A katonák megkönnyebbülten néztek rá, egyeseknek mosolyra is futotta. Mindenki fáradt volt már. Túlságosan is fáradt.
– Vágjuk el a nyakukat, arnas – javasolta az egyikük.
– Nagyobb fesztivált rendezünk a falusiaknak, hadd örüljenek. Talán a bosszúvágyuk is csillapodik. Felakasztjuk a fickót.
– És mi lesz a nővel? – kérdezett vissza egy alacsony légiós.
– Öljük meg őt is! – vicsorgott egy másik.
– Vigyük magunkkal! – szólt egy harmadik a sarokból. – Ha majd megerősödik, jól jön egy lyuk a szakaszba!
Felröhögtek. Úgy tűnt, a legtöbbjüknek ez az ötlet tetszett. Mondar arca elsötétült.
– Magunkkal visszük, de nem lesz dugás! – szögezte le. – A lány az én rabszolgám. Mindenkinek fizetek fél ezüstöt, és nem akarok erről több vitát!
Érthetetlen düh gomolygott benne, ahogy az embereire nézett. Elképzelte őket és a lányt a vérmocskos padlón, és görcsös fájdalom mart a gyomrába. Körmei a tenyerébe vájtak. Hiszen annyi gyerekre és nőre gyújtotta már rá a házat a légióban töltött évei alatt! Megrázta a fejét.
Tascával közölte, hogy a foglyokat kihallgatta, és megtudta, hogy az anami katonák már nem jönnek vissza, végleg elmenekültek. Látszott, hogy az elöljáró hiszi is, meg nem is. Mondart nem igazán érdekelte.
A kivégzésre összegyűlt a falu minden lakója, és néma áhítattal nézték végig, ahogy a katonák a sárba lökik a foglyot, és hurkot vetnek a nyakába. A kötelet egy mocsárszéli magas fának egyik erős ágán dobták át, majd öt katona húzta egyre feljebb a beteg férfit. Míg az anami hosszasan vergődött a kötél végén, a falusiak imal nyelven szitkozódtak, és öklüket rázták.
Mondar érzelmek nélkül nézte végig a jelenetet. Ennek örült a legjobban.
Meg annak, hogy másnap reggel, indulás előtt, egy kígyómintás aranygyűrűt látott megcsillanni az akasztott férfi ürülékében.

A Réz Varjú nem volt szép kocsma, de a Kikötőbe érkező hajók matrózai, és a veterán légiósok szerettek idejárni. Az ital olcsónak számított, és elég hely akadt nagyobb társaságoknak is. A kocsmárost szinte mindenki személyesen ismerte – ide ritkán tértek be új vendégek.
Mondar széles vigyorral lépte át a kocsma küszöbét, és élvezettel szívta magába az ismerős, hal és bor keverékéből álló illatot. Odakint a lemenő nap narancsszínűre festette az égbenyúló házak ormait, idebent pedig a hatalmas tetőablakon keresztül vonta izzásba a fa gerendákat, oszlopokat.
A légiós csuklójánál fogva húzta Fecskét maga után, határozottan csörtetett keresztül az ivón. A lány nem ellenkezett – engedelmes szolgaként követte. A kéttucatnyi vendég rájuk sem hederített, csupán egy megtermett matróz füttyentett a lány bájait elismerendő, amit Mondar félmosollyal nyugtázott.
A légiós megpillantotta cimboráit a törzshelyükön: a pulthoz legközelebb eső sarokban üldögéltek egy roa társaságában, akit Mondar még nem látott azelőtt. A rusnya fickó többi fajtársától eltérően rövidre vágatta haját, de ez sem javított a pofáján.
Mondar odaköszönt a kocsmárosnak, aki visszaintett, majd meglátva a lányt, felkiáltott:
– Hé, rabszolgát ne hozz ide! Tudod, hogy nem szeretem a fajtájukat!
– Kussolj, Kezog! – nevetett Mondar, de nem lassította lépteit. – Ez életem első rabszolgája! Oda viszem, ahova akarom! Ha nem tetszik, szólj nyugodtan, de ne csodálkozz, ha kezedbe adom a farkadat!
Riftes és Kedon jót kacarásztak. Felkászálódtak az asztaltól, amint Mondar odaért hozzájuk. Jó barátokhoz méltón ölelték meg egymást, és adtak csókot a másik arcára, ahogy a légiós bajtársak szokták.
– Vége a szolgálatnak, Mondar! – nevetett Riftes. A katona orrát rézből készült műtag helyettesítette, amit vékony bőrszíjak erősítettek az arcához.
– Letetted a kardot – veregette meg a vállát Kedon is. Sötét szeméből igazi öröm sütött: azok boldogsága, akik élve tértek haza a csatatérről. – Láttam, amikor leadtad.
– Ő kicsoda? – mutatott Mondar a köpcös roára.
– Gruggar Dor, légiós – mondta Riftes. – Együtt harcoltam vele az elmúlt három évben. Nagy pofája van, de az életemet rá merném bízni.
– Anyád göndör haján a tetveknek van nagy pofája! – villantak a roa acél sapkás, vaskos szemfogai. – De a többi igaz – azzal meglepő fürgeséggel pattant fel ültéből. Magához ölelte a csodálkozó Mondart, akinek kis híján felfordult a gyomra, ahogy beszívta a roa émelyítő verejtékszagát.
– Azt hiszem, neked is van miért magyarázkodnod – vigyorgott Kedon, majd eltolva magától a cimboráit, a lehajtott fejjel álldogáló lányhoz lépett. Kérges ujját az álla alá támasztva emelte fel az arcát.
– Szép a szeme. Kár, hogy anami! – tette hozzá.
– Attól még szép – morogta Mondar. – És dolgos is.
– Azt meghiszem! – rötyögte Riftes.
– Állítólag úgy kifenik a kardod, hogy járni is alig bírsz utána! – fröcsögte Gruggan. Riftes a térdét csapkodva röhögött.
– Mi a neved? – kérdezte Kedon, akit láthatóan elbűvölt a lány szépsége.
– Fecske – közölte halkan az anami lány.
– Beszéled a nyelvünket?
– Csak néhány szót tud – lépett közbe Mondar, és magához rántotta újdonsült rabszolgáját. – De most már játsszunk! Hiszen azért jöttünk, nem igaz?
– Túl sok kincset raboltál össze, mi? – kérdezte Riftes, visszaülve a bor mellé.
– Ahogy te is – somolygott Mondar, és ő is elfoglalta helyét az asztal mellett. Intett a kocsmárosnak, hogy hozzon még bort. Kedon kirakta a kockákat az asztalra.
– Mit játszunk?
– Amit mindig. Vérvonalat.
– Azt hogy a véres halpetébe kell? – hajolt közelebb a roa.
Mondar mély sóhajtással tartotta vissza a felkívánkozó szavakat. Legszívesebben előrántotta volna csizmája szárából a kését, hogy az ocsmány fickó nyakába mártsa.
– Dobsz az egyik kockával. Aztán megmondod, hogy nagyapa, apa vagy fiú. Ha nagyapa, akkor az azt jelenti, hogy utána a következő kockával kisebbet kell dobnod. Az vagy apa lesz, vagy fiú... – kezdte magyarázni Riftes, de Kedon közbevágott:
– Így sosem érti meg! Az a lényeg, hogy három kockával dobsz egymás után. Mindegyiknél meg kell mondanod, hogy ez most éppen az apa, a nagyapa vagy a fiú – vagy másképpen unoka, mindegy. Az a lényeg, hogy a nagyapa nagyobb, mint az apa, az apa nagyobb, mint a fiú. Ha nem jól dobsz, tehát nagyapa után nagyobbat dobsz, akkor vesztettél. Minden dobás előtt lehet emelni a tétet. Ennyi.
– Én ugyanígy magyaráztam... – közölte Riftes. Kedon kiröhögte.
A roa hosszasan gondolkodott, majd az egyik ujját vastag szája elé emelte.
– Egy dolgot nem értek – kezdte megfontoltan. – Mi van akkor, ha valakinek három apja és tizenöt nagyapja van, mint nekem?

Mondar és szakasza a határon várták be a légiót.
A mocsárnak szerencsére vége szakadt, helyét füves mezők vették át. Kerestek egy kis ligetet, ott verték fel a sátraikat. A légiósok érezhették, hogy a háború véget ért, és már nem történhet velük semmi baj. Mint a rakoncátlan kölykök, úgy élvezték a szabadságot. Nyúlra és fácánra vadásztak, és pirkadatig énekeltek harci dalokat a tábortűz mellett.
Mondar mosolygott, hogy ilyennek látja embereit, és még azt is elnézte, ha valakinek bor került elő a zsákjából. Megszervezte az őrséget, megvacsorázott, majd egy nyúlcombbal a kezében visszatért a sátrába.
Az anami lány állatbőrökbe csavarva aludt. Mondar letérdelt mellé, és csak nézte, hogy az arcszíne kezd visszatérni, köszönhetően a gondoskodásának. Etette, itatta, és hagyta, hogy sokat aludjon. Még mindig vészesen soványnak látszott, és a légiós tartott attól, hogy elviszi valami betegség. Furcsa érzés volt ez, hiszen az emberein kívül soha nem érzett még ilyen fajta aggodalmat senkiért. De az teljesen más. Azt katona érzi a bajtársa iránt. Itt most egy rabszolga fekszik, vagy – mi is a helyes szó? – egy lány.
Idegen érzések martak ösvényt sosem volt helyekre. Az ész és a szív külön utakra tévedt, ami egyszerre tűnt szépnek és fenyegetőnek. Egy alkalommal megpróbált beszélni új szerzeményével, de kiderült, hogy a lány nem ismeri se a marnok, sem az imalok, sem a kereskedők nyelvét. Másszor remegni kezdett a gyomra a gondolattól is, hogy a közelében kell lennie.
Nézte a sovány arcát, a hosszú szempillákat, a kissé pisze orrot. Óvatosan a rakoncátlan, kékesfekete hajszálakhoz nyúlt, és visszatűrte őket a szép ívű fül mögé. A lány mintha elmosolyodott volna, de aztán felpattant a szeme, és ijedten húzta össze magát a takaró alatt. Mondar is visszarántotta a kezét, és zavartan emelte az anami felé a nyúlcombot.
– Ezt neked hoztam – motyogta. Tekintete kereste a lányét, de ugyanakkor mégsem mert a szemébe nézni. Utoljára gyermekkorában volt ilyen szégyellős, amitől még inkább zavarba jött.
Megkönnyebbült, hogy a lány elveszi tőle a combot, majd szó nélkül enni kezdi. Mondar nagyot sóhajtva rogyott le a sátor túlsó sarkába, és miközben a légiósok énekeit hallgatta, a csendben falatozó anamit figyelte.

A pörgő kocka végre megállapodott. Hatos.
– Nagyapa! – közölte a roa, aki úgy belejött a játékba, hogy egy nagyobb halom ezüst- és rézpénz hevert előtte a borospohár mellett. Gruggar tétován nyúlt az újabb fakockáért – az elfogyasztott bor megtette hatását. Mozdulatait lelassította, sárgás szeme elé ködfátylat borított.
Mondar most még rondábbnak látta, pedig azt beszélték, hogy a bor megszépíti a világot. A mellette ülő Fecskére pillantott, aki engedelmesen, egyenes háttal nézte a játékot. Az első kupa borából csak néhány korty fogyott. Ő bezzeg megszépült! – engedett el egy félmosolyt a tizedes.
Aztán zavaros tekintete az előtte nyugvó két ezüstérmére tévedt. Ennyi maradt. Semmi több.
– Tartod a tétet, Mondar? – kérdezte Kedon. A szájából úgy hangzott a neve, mintha azt mondta volna, ’Onda’.
– Tartom – nyögte Mondar, és még egy ezüstöt penderített középre.
A roa nyelvét kidugva rázta a kezében a kockát, és tengeri isteneihez imádkozott fennhangon.
– Dobj már, te vizikutya! – morogta a tizedes.
Gruggar a képébe röhögött, nyálpermetet szórva az asztalra. A kocka kiugrott a kezéből, pördült néhányat és megállapodott a kettesen.
– Fiú! – kiáltotta diadalmasan az ocsmányság.
Riftes alig bírta megragadni Mondar karját; csak harmadszorra sikerült.
– Igaz, amit beszélnek? – kérdezte, és közben folyton félrecsúszó műorrát igazgatta.
– Micsoda?
– Hogy az anami nők félmeztelenül járnak az utcán.
– Úgy hallottam – bólintott Mondar, és belekortyolt a borába. A gyomra kezdett émelyegni, de nem törődött vele.
– Akkor mér' nem veszi le a szolgád azt a tunikát?
– Mert nem veszi le! – nézett vissza sötéten.
– De ha egyszer egy mocskos anami, akkor le kell vennie! – csapott az asztalra Riftes. – Látni akarom a melleit!
– Én meg a téteket! – szólt közbe Kedon.
Mondar remegő kézzel tolta be középre az utolsó ezüstjét. Na, mindjárt vége mindennek – gondolta. – Aztán mehetünk haza.
Gruggar újra dobott.
– Három! – rikkantotta. Maga elé húzta az ezüstöket a többi közé. Szép összeg púposodott már előtte, de korántsem annyi, mint Kedonnál.
Riftes és Mondar káromkodtak.
– Új kör – közölte Kedon. – Én következem...
– Kiszállok! – sóhajtotta a tizedes. – Kifogytam.
– Nem szállhatsz ki! – csóválta a fejét Riftes. – Érzem, hogy most indul a nyerő sorozatom. Segítened kell!
– De kiszállok! – bólogatott Mondar. – Elfogyott a pénzem, tehát kiszállok.
– Vedd le a nadrágod! – röhögött a roa. A tizedes tekintete elsötétült.
– Tudtam, hogy egy ocsmány hímringyó vagy! A késemmel foglak seggbe...
– Nyugi, ’Onda’! – nyomta vissza a helyére Kedon. – Megoldjuk.
– Ha nincs pénzed, tedd fel a lányt! – tárta szét karját Riftes. – A rabszolga is pénzbe kerül.
– Nem teszem fel...
– Ne legyél már ilyen...
– Ilyen, mi?!
– Tökös légiós vagy?
– Az vagyok!
– A Negyedik odacsap, nem igaz?!
– Odacsap!
Mindannyian az asztalhoz vágták az öklüket; a boros kupákkal együtt az anami lány is ugrott egyet ijedtében.

Gyorsabban haladtak az imal királyságokon keresztül. A Negyedik Légió kétezer katonája felszabadultan gyalogolt akár napi negyven mérföldet is, mert tudták, hogy hazafelé tartanak. Énekeltek, ittak, némely városban rendet bontottak, szerencsére különösebb baj nélkül. Igaz, ami igaz, annál súlyosabb teher, amit Silmarban kellett elviselniük, nem nyomhatta vállukat.
Mondar is magabiztosan lépkedett szakaszának élén, a Vasbogarak első sorában, ahová utolsó küldetésük után kerültek. Büszkék voltak, mert tudták, hogy az egész légió elismeri tetteiket. Az anami lány mögötte gyalogolt, szokása szerint lehajtott fejjel.
Vernar kapitány közvetlenül előtte lovagolt. A távolba révedő tekintetét sötét felleg takarta, amin Mondar nem is csodálkozott – a századosnak köszönhették, hogy abban a pokolban egyáltalán voltak, akik életben maradtak.
A százados néhány nappal azelőtt felkereste, és jelentést kért a faluban történtekről. Helyeselt a két férfi kivégzését hallgatva, de csóválta a fejét, amikor a lány került szóba.
– El fogja vágni a nyakad – közölte szenvtelen hangon a százados. – Megerősödik, és elvágja a nyakad.
– Nem hiszem, százados – ingatta a fejét Mondar. – Ha meg mégis, hát büszkén állhatok az Őseim elé.
– Ez a lány egy anami. Más nép sarja. A szíveden melengeted, aztán elárul.
Vernar szemében különös fény izzott. Mondar nem mert szólni többet. Csendben bólogatott, végül tisztelgett. Nyomasztó gondolatokkal terhelten tért vissza sátrába a lány mellé, aki, mintha megérezte volna gazdája hangulatát, elmosolyodott – találkozásuk óta először.
Mondar szemei felcsillantak. A lány a mellére bökött, és mondott valamit. A légiós meglepődött.
– Tessék?
– Ashiya – mutatott magára megint a lány. Aztán szótagolta: – A-shi-ya.
– Ashiya – suttogta a légiós. Lábaiból kiszaladt az erő, le kellett ülnie. – Ez a neved, ugye? Az én nevem meg Mondar – csapott a mellkasára. – Mon-dar.
– Móndár – ejtette ki furcsán az anami.
– Igen! – kiáltott fel diadalmasan a férfi. – Ashiya. Majdnem úgy hangzik, mint az Ashira, azaz fecske.
Mondarnak eszébe villant a velük szemben felsorakozó anami sereg képe. Az elöl álló napharcosok aranyló maszkjai. A vérükre szomjazó görbe kardok csattogása a kerek pajzsokon. Csak egyetlen hang a különbség, és anami szóból marn szó lesz.
Vajon mi kell ahhoz, hogy az ellenségből barát váljon?

Kedon az utolsó kockáért nyúlt. Mondar ajkai kiszáradtak, kényszerítenie kellett magát, hogy odanézzen. Ha most Kedon ötöst vagy hatost dob, meglesz a Nagyapa, és övé lesz a lány.
Minek kellett feltenned őt? – üvöltötte magának valahol a tudata mélyén, a borgőz mindent elnyelő függönyén túlról.
Kedon dobott.
A légiós előtt elfolyt a világ.
– Mennyi?
De akkor már tudta. Kedon az asztalt csapkodta vad örömében. Boldogságában pofán csókolta a rusnya roát is, aki habos nyálat köpött a marn arcába. Riftes a falhoz csapta a kupáját mérgében – ez az este számára sem alakult fényesen.
– Gyere ide szépen Kedon bácsihoz! – vihogott Fecskére a légiós. A lány ijedten nézett gazdájára, láthatóan nem értett semmit.
Mondar maga elé nézett. Fájdalom öntötte el minden porcikáját, amilyet csak az oldalába hasító kard pengéje, vagy a sebláz őrjítő forrósága okozhat.
Viharfelleget idéző tekintettel nézett fel Kedonra.
– Hohó, Mondar! – csapott az asztalra Kedon. – Tisztességes úton nyertem el tőled a szukát, nincs értelme pofákat vágnod! Megnyertem, kész. Volt már ilyen.
Volt már ilyen, bizony. Volt már úgyis, hogy ő nyert el mindent tőlük. De ez a fájdalom! Egyre csak erősödött. Mondar levegőért kapkodva túrt rövid hajába.
– Na, gyere ide! – kérte a lányt Kedon. Valószínűleg nem bírt már felállni, a bor minduntalan visszahúzta a székre. – Ne kelljen már annyit kérni! Gyere szépen! Hazamegyünk csicsikálni!
Mondar szeme előtt felrémlett a meztelen lány és Kedon képe. Vernar százados sötét tekintete, a vádló pillantása. Az anami harcosok száradt vérrel borított pajzsfala. A lány kérlelő tekintete. Guruló pénzérmék.
Kirántotta a kést csizmája szárából és döfött egyet. Ahogy tanították. A bordák közé, egyenesen a szívbe.
Fecske szívébe.
Aztán felállt, a véres kést az asztalra dobta a kikerekedett szemű, csodálkozó Kedon elé. Nem nézett a lányra, csak hallotta, ahogy akadozó sóhaj kíséretében lecsúszik a székről, és nagyot puffan a fapadlón.
A tizedes megfordult, és elindult kifelé a kocsmából. A Réz Varjú vendégei némán kísérték tekintetükkel.
– Cseszd meg, Mondar! – kiáltott fel mögötte Kedon. – Most tartozol nekem!
– Holnap megadom! – dünnyögte a légiós, ahogy kilépett a szemerkélő esőbe.
Megmarkolta az övében rejlő aranygyűrűt, szinte hallotta, hogy a kígyómintázat gúnyosan sziszeg.
Bizonytalan léptekkel indult el az utcán, és dúdolni kezdett egy régi dalt a fecskéről, aki nem találja fészkét.

Yagaard hangulata

2009-11-28T10:02:00.000+01:00

Ez a világ durva és kegyetlen, más erkölcsi nézetek uralkodnak, mint manapság. A halál sokkal gyakoribb, az életet más értékrenddel mérik lakói. Általánosságban elmondható, hogy a család, a büszkeség, a bajtársiasság, a becsület, a hűség sokkal többet érő és jelentő szavak.

A világ realizmusra törekszik amellett, hogy a fantázia elemei - különös állatok, tárgyak, varázslatok - is megjelennek. Mégsem ezek a legfontosabbak. Nem az akció, a kaland, hanem elsősorban az ember és a fenti értékek állnak a középpontban.

Yagaard se nem sötét, se nem hősies, inkább színekkel teli: vérvörös, tengerzöld, sárszürke, homoksárga, tintakék. És a többi, amit a fantázia hozzátesz.

Bevezető

2009-11-28T09:54:00.000+01:00

Mint a mottóból is kitűnik, a világ megalkotásánál nem a fantasy hagyományos gyökereihez, a mitológiához nyúltunk vissza, sokkal inkább a történelembe ástuk bele magunkat. Éppen tíz éve kezdődött, akkor még néhány barátommal szerepjáték hátteret akartunk készíteni, ha nem is másmilyent, de mindenképpen más megközelítéssel.
Logikus, úgyis mondhatnánk, hogy realisztikus világot kívántunk létrehozni, amelyben azért a mágia is helyet kap, bár nem annyira dominánsan. A középkor helyett az ókort céloztuk meg, és próbáltunk nem egy az egyben lemásolni történelmi analógiákat.
Azt gondolom, hogy Yagaard erőssége a részletességében, a kultúrák színességében és a valószerűségében rejlik. Talán sokan hiányolják belőle a fantasztikumot, de úgy hiszem, éppen ettől lesz erős benne az a kevés.
A mágia másképpen van jelen ezen a világon: kevesen birtokolják, és azok hatalommal rendelkeznek az egyszerű emberek fölött. A legtöbb yagaardi kultúrában a varázshasználókat isteni küldötteknek, kapcsolattartóknak vagy papoknak hiszik, és így kiváltságos szerepet töltenek be a társadalmakban. Ráadásul a legtöbbször a mágia rituálékhoz kötött, ami még inkább szakrális jelleggel ruházza fel.
A világ megalkotásánál igyekeztünk nemcsak különböző fajokban gondolkodni, hanem az emberi kultúrákat is kellően színesíteni. Egy körülbelül Európa méretű területen tizenhat különböző népcsoport él, ezekből csak négy az, amely különbözik az emberektől. Először a klasszikus fantasy fajokat vettük elő, de aztán annyira átalakultak a kezeink között, hogy bár az alapjuk felismerhető, mégis más elnevezést kaptak.
Minden kultúrához részletesen kidolgoztuk a hátterüket, szokásaikat, és ugyanígy tettünk az államokkal is. A világnak nincs egységes teremtésmítosza, a népek saját hitvilággal és mágiával rendelkeznek.
Most az a célunk, hogy Yagaard életre keljen, és ehhez novellákat, regényeket kell írni. És persze meg kell ismertetni az olvasókkal, ezért is indult el ez a blog, ahová szép lassan az összes munkánk felkerül majd.

Hamarosan...

2009-11-13T23:09:00.001+01:00

Napok kérdése, és indul a Yagaard blog, amelyben bemutatunk egy új fantasy világot.